I am very happy with this disc. Márton Borsányi delivers outstanding interpretations. It is his first commercial recording, and he could not have made a better debut. If you don’t know Pachelbel's keyboard music this is an excellent opportunity to get to know it. However, even if you have several discs with Pachelbel’s keyboard works in your collection, there is every reason to add this disc. That has much to do with the choice of instruments. The organ works are not - as is mostly the case - played on a large organ, but on a small instrument built in 2015; with pipes made exclusively of wood. Although it has only three stops Borsányi is able to create quite some variety in the variations on Was Gott tut, das ist wohlgetan. The diapason of the instrument is based, with minor modifications, on that of the 17th-century Nuremberg organ builder Manderscheidt.

Even more interesting is the harpsichord. It is a modern instrument based on a harpsichord of 1679 by Ioseph Ioannes Couchet, member of a family of keyboard builders which descended from the famous Ruckers dynasty. “Couchet's instrument of 1679 had only one manual, like its modern counterpart of 2015, but one of its unique characteristics are the two stops within the 8' choir that can be chosen independently of one another. The two 8' stops pluck the strings at a different distance from the nut, thus producing a different set of harmonics. The front stop is plucked closer to the nut and consequently produces a much brighter sound, rich in overtones, while the back stop produces a much darker colour, with fewer overtones from the same string”. The instrument also has a 4' stop and a buff stop. This results in a considerable number of possibilities in regard to registration, which are used effectively here. The Toccata in C is played in two different registrations, called ‘damped’ and ‘undamped’. The difference is not spectacular, but clearly noticeable. In the first registration the sound is stronger, giving the impression that a 16' stop is used, but not as heavy, and certainly more natural than a 16'. The use of this instrument is stimulating and thought-provoking in regard to the use of instruments for keyboard repertoire of the 17th century.

This aspect alone is a good reason for awarding this a Recording of the Month.

 

 

 

/Review of KL1519 Pachelbel Keyboard Works Vol. 1. by Johan van Veen/

 

 

There followed a recital of the young Hungarian harpsichordist Márton Borsányi. He prepared a selection of works by German 17th-century composers among which he chose preludes, toccatas and fugues as well as improvisational works such as ciacconas – variation cycles on a repeating melody in the bass -, and pieces based on themes from Protestant chorales. We heard one of Weckmann's toccatas, an example of Pachelbels preludes and fugues, one each of Pachelbel's and Buxtehude's dances suites, and chorale variations of Pachelbel and Böhm. Borsányi enchanted with brilliant technique and highly cultivated sound, an extraordinary mastery of stylistic and expressive characteristics, especially the phrasing and ornamentation of the chosen repertoire, and his perfect concentration and dedication to music making. With a unifying dramatic arch, he shaped the entire programme into a meaningful whole. With his discreet appearance and an extraordinarily eloquent musical expression he made a strong impression on the listeners.

/Review of Recital in Ljubljana Mini Festival in 2016 by Tomaz Grzeta/ 

Der vorzügliche, aus Budapest gebürtige Cembalist und Organist Márton Borsányi (geb. 1984), Absolvent der renommierten Schola Cantorum Basiliensis, legt mit seiner ersten Solo-CD einen Querschnitt durch das Tastenmusikwerk des berühmten Nürnberger Barockkomponisten Johann Pachelbel vor. Dies ist insofern besonderer Erwähnung wert, als Pachelbels Tastenmusik heute eher selten Gegenstand von Tonträger-Produktionen ist. Warum eigentlich?


Pachelbel zählt zu den bedeutenden Meistern des späten 17. Jahrhunderts, seine beruflichen und biografischen Lebensdaten lesen sich imposant (Nürnberg, Regensburg, Wien, Eisenach, Erfurt, Stuttgart, Gotha, wieder Erfurt) und die Qualität seines persönlichen kollegialen Freundeskreises kann sich gleichermaßen sehen lassen (Johann Christoph Bach, wahrscheinlich Johann Jakob Froberger, Dieterich Buxtehude und Ferdinand Tobias Richter aus Wien). Pachelbels künstlerisches Wirken umfasst alle gängigen Gattungen der Zeit: Kammermusik, Chorwerke für den festlichen liturgischen Gebrauch, (Choral-)Variationszyklen, freie Formen wie Toccaten und Fantasien und vieles mehr. Die Wertschätzung der Zeitgenossen (J. S. Bach!) war ihm sicher. Sollte Pachelbel heute also unterschätzt werden, so liegt es wohl kaum an der Qualität seiner Musik, eher an der nicht immer sonderlich gerechten Rezeptionspraxis.


Márton Borsányi ist es hier gelungen, eine überzeugende Lanze für die Pachelbel'sche Musik zu brechen. Er versteht es, die kompositorischen und musikalischen Qualitäten der eingespielten Werke deutlich und lebendig zu Tage treten zu lassen. Das eingesetzte Instrumentarium ist erstaunlich minimalistisch bis spartanisch: Eine klanglich überzeugende Kopie eines Couchet-Cembalos von 1679 und ein nach Mensuren des Nürnberger Orgelmachers Nicolaus Manderscheidt konzipiertes Orgelpositiv aus der Werkstätte von Peter Meier (Rheinfelden/Schweiz) unterstützen Borsanyis Darstellung in überzeugender Weise. Das Couchet-Cembalo besitzt ähnlich gewissen süddeutschen Exemplaren neben einem Vier-Fuß-Register nur einen Acht-Fuß-Saitenbezug, der durch verschiedene Registerrechen unterschiedliche Klänge zu erzeugen vermag; die Kleinorgel verfügt ausschließlich über sehr weich und charakteristisch klingende Holzpfeifen.


Neben kluger und sensibler Artikulation gelingt es dem Interpreten, eine rhetorische "Klangrede" in angemessener Ruhe und mit Überzeugungskraft zu kreieren. Ein "Schmankerl" ist die Toccata in C (P 454), die von Borsanyi zweimal am Cembalo gespielt wird, einmal mit und einmal ohne Dämpfung. Das wohl bedeutendste Werk der Aufnahme, die Suite in e-Moll (P 436), wurde mit einer zweiten Courante vervollständigt, die gemäß der unklar überlieferten Quellenlage der Suite vielleicht sogar aus der Feder Frobergers stammt. Die angenehm natürlich klingende Aufnahme aus der Kirche Sankt Martin in Egerkingen (Schweiz) empfiehlt sich jedem geneigten Orgel- und Tastenmusikfreund, der sich gerne mit entsprechender Musik des späten 17. Jahrhunderts beschäftigt.

/Christian Brembeck/ 

erschienen in: organ 2018/02, Seite 58

PACHELBEL: Harpsichord & Organ Pieces
Marton Borsanyi
Klanglogo 1519--64 minutes

This program includes suites, variations, toccatas, chorale preludes, a fugue, a chaconne, and a ricercar. (...) Borsanyi plays both instruments with a responsive technique of varied articulations. His treatment of rhythm has a subtle swing where appropriate. The music dances and sings. There is an infectious lilt to the delivery. (...) Reviewing is easy when the music and performance are this good. Buy this and be delighted.

/Dr. Bradley Lehman/

Reviews written for American Record Guide

   Borsányi Márton remek Pachelbel-lemezei e megvilágosító reveláció élményét nyújtják. A fiatal magyar művész tökéletesen tudatában van annak, hogy ez az évszázadok óta alig játszott muzsika eredeti akusztikai öltözékében ragyogtatja föl valódi káprázatait. Tilos és félrevezető volna a romantika előképének szerepét bízni reá. /.../

   Borsányi Márton játéka attól izgalmas, mivel olyan örömteli élvezettel merül el Pachelbel darabjainak szövevényében, mint ahogyan egy brüsszeli csipke leheletfinom jégvirágait, egy ötvösremek mikroszkopikus arányú díszeit tárja elénk a szakértő. Aki jelen esetben az újrafölfedező rácsodálkozását is megosztja a hallgatóval: a megszólaltatott darabok egynémelyike évszázadok után most először kel életre a kéziratból. Másutt szakít a XX. század eleji Pachelbel-kiadások iránymutatásával a hangszerválasztás kérdésében, és a zenei szöveg, valamint a korabeli források alapján dönti el, hogy orgonán vagy csembalón adja-e közre az adott szerzeményt. /.../

   A csembalójátékban kivételesen gazdag tónus és dinamika a finoman cizellált, nemes ötvösremekek csillogását és a németalföldi festmények bensőséges fényeit kölcsönzik Pachelbel műveinek. Ami az orgonaműveket illeti, a művész itt is az eredeti akusztikus hatás felidézésére törekedett. A művek egy része egy 2015-ben készült, Peter Meier építette, fasípos pozitívorgonán szólal meg, amely puha bensőségességével tökéletesen alkalmas arra, hogy a templomi orgonáktól megszokott patetikus zengés helyett a XVIII. század tiszta zenei logikájára irányítsa a hallgató figyelmét. Az pedig külön zenetörténeti és kultúrdiplomáciai érték, hogy a Bázelben élő magyar művész a nagyszabású orgonaműveket – korálpartitákat, toccatákat és fúgákat – a Kálvin téri református templom Deutschmann-orgonáján játssza, amely bár 1829-ben épült, a délnémet orgonaépítő iskola egyenes ági örököse, ilyenformán a közép-európai kulturális kapcsolatok egyik példája.

Marton Árpád: ARANYLÓ BROKÁT, SELYEMFÉNYŰ TAFOTA

https://orszagut.com/cikk/aranylo-brokat-selyemfenyu-tafota

©  2020 Márton Borsányi  All rights reserved